Pöttyös csésze kapható!!

A múlt héten láttam meg a madaras áruházban ezt a csészét, és igen, rámköszönt. Akkor még csak odáig jutottam, hogy a telefonommal lefényképeztem, mert minek már nekem még egy, még ha ezer évig vadásztam is ilyenre, pont ilyenre, fehér alapon piros pöttyösre?? Hiszen kaptam én a múltkor kettőt is, így aztán a letört fülűvel együtt már három van!

Házigazdamarasztaló

Nagyon elmarad mostanában a blogírás, ennek pedig két nyomós oka van. Vagyis három, de ebből kettő szorosan összefügg. Az egyik ok, hogy nagyon sokat kell dolgoznom, de a fő ok az, hogy nagyon elmarad mostanában a Kisfaluba látogatásunk is, mert (ez a harmadik ok) rengeteg egyéb remek programunk van. Lajosom időnként még csak-csak elment a faluba fűteni egy-egy éjszakára, ha nagyon hideg volt, de hosszasabban idén összesen még csak kétszer voltunk ott, három héttel ezelőtt két napra, most pedig végre három napra.

Csak hirtelen

Akartam még mesélni arról a havas hétvégéről, de annyi rengeteg sok a munkám, hogy nincs időm semmi másra. Viszont van most egy dolog, amit sürgős megemlítenem. A Nők Lapja honlapján elindult egy verseny, amiben az ország legjobb női bloggerét keresik. És ebben a versenyben szerepel egy blog, amit nagyon szeretek olvasni, mert mindig fölvidít: Piszke blogja. Arra kérem az én olvasóimat is, hogy szavazzanak rá! És ha már ott jártok, találtam a listában még egy általam olvasott blogot (összesen 5 szavazatot lehet leadni): a falusisanzont. Pontosabban lehet, hogy van ott több ilyen blog is, de nem volt energiám végiglapozni az egészet. Hihetetlen, mennyi blog van! Úgyhogy külön köszönöm, hogy ebben a hatalmas blogtengerben van, aki az én hajómra is fölszáll (vagyis olvas)!

Hóhelyzet

Az előző hétvégéből egy péntekszombati kisfalusi tartózkodás jutott nekünk. Nem sok, feltöltődéshez éppen nagyon is kevés, de ilyen a tél: háromnapos hétvégét csak akkor tudunk ott tölteni, ha már péntek reggel elmegyünk, mert ha este megyünk, nem tudjuk kifűteni a házat annyira, hogy ne megfagyva aludjunk. Most ugyan el tudtunk menni pénteken reggel, de szombat estére vissza kellett jönnünk Pestre. Így viszont pontosan belecsöppentünk a hóhelyzet kellős közepibe.

Na de hova?

Már egy éve problémáztam azon, hogy hova fogom tenni a következő, idei naptárt? Az eddigi négy azért volt ott, ahol volt, mert volt a tartócsavaroknak helye az elektromos dobozok sarkában, szöget, csavart pedig nem akartunk fúrni-verni a falba. Még az is megfordult a fejemben, hogy a maja világvége megoldja a problémámat, de a maja világvége ellenem fordult és nem jött el.

Naptár 2013

Már várták nagyon a falubeliek. Kérdezgették: Készül-e már? Mikor osztjuk? Mi pedig válaszoltunk: Igen, készül, szokás szerint január 1-jén osztjuk. Aztán ez csak félig lett igaz: igaz volt, hogy készült, de végül is nem január 1-jén osztottuk, mert akkor mentünk arra a szép nagy sétára a vendégeinkkel. Mire onnan megjöttünk és mire megint kiélveztük a legszebb látványt (a távozó vendégét), már kezdett besötétedni, akkor pedig már nincs sok értelme elindulni. Azt hittem, Juli nehezményezni fogja, hogy nem mentem előbb, de kiderült, hogy ők is el voltak foglalva egész nap, így a naptárosztást elhalasztottuk 2-ára.

Szilveszterünk

Szilveszter délutánján szokásosan megérkeztek vendégeink, akikről most már kimondhatom, hogy minden évben pont ilyen összetételben meg szoktak érkezni, így megint heten ünnepeltünk együtt. Már amikor magunk voltunk, mert mentünk mi mindenfele. Igen jó vendégeink ők nekünk: amint megérkeztek, egyből terüljasztalkámat varázsoltak a hozott élelmekből: volt az asztalon pogácsa (csak most nézem, hogy azt a jófajta vájlingot igazán otthagyhattad volna, Szomszédasszony!), kocsonya, mindenféle sütemények. Szomszédasszony még egy szatyornyi szilveszteri kelléket is hozott, amiből egy dudát és egy banyakalapot egyből le is nyúltam.

Menet-napló

Gyönyörű hat napot töltöttünk Kisfaluban, amihez még az is hozzájárult, hogy zömében az időjárás is gyönyörű volt: fagypont körüli hőmérséklet, szikrázó napsütés. Szerettünk is volna nagyon sokat menni, kirándulni, sétálni, egyből a második naptól, mert az első napon még a fűtéssel voltunk elfoglalva. De sajnos egyből első este megtudtuk, hogy rögtön másnap vadászat lesz megint, tehát be leszünk zárva ha nem is a házba, de az udvarba, kutyástul.

Rápihentünk

Az idei Karácsonyunk gyökeresen eltért az utóbbi években megszokottól. Ennek két fő oka van: az egyik, hogy gyermekeink megnőttek, a másik, hogy idén a Szentestét megelőző két nap egy hétvége két napjára esett. Gyermekeink ugyanis már annyira megnőttek, hogy dolgozgatnak is a tanulás mellett, ráadásul a kereskedelemben dolgoznak, ahol ezen a hétvégén várták a legnagyobb rohamot, emiatt Pesten kellett maradniuk. És mivel mi hagyományosan 25-én elkezdjük a vendégjárást, tehát aznap reggel Pesten kell hogy legyünk, semmi értelme nem lett volna annak, hogy 24-én reggel csak egy napért lejöjjenek Kisfaluba. Így mentünk csak mi ketten nagyfelnőttek, viszont 24-én reggel visszajöttünk Pestre.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Mi mással is kívánhatnám ezt, mint ezzel a két napja, Kisfalu és Szlovákfalu között félúton készült képpel? Mert ez az oka, hogy nem reagáltam a rengeteg, előző bejegyzést érintő hozzászólásra (de pótolni fogom!!): oda tűntem el. Ugye, megbocsátható?

Áldott, békés, nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Mi kéne, mi nem kéne?

Van ismét egy érdekes témám, bár nincs köze a fizikához, de remélem, sokak fantáziáját megmozgatja. Már többször is elgondolkodtam ezen, de a mostani disznóvágáskor szóba is került. Nevezetesen: mi az a háztartási gép, kütyü, ami soha nem kéne. Most a saját véleményemet ismertetem, de mindenkitől várom a hozzászólásokat. És arra is kérek mindenkit, hogy csak a saját véleményét ismertesse, ne mondjon ítéletet a máséról. És ha már itt jártok és véleményt mondotok, legyetek szívesek bejelölni itt oldalt, hogy olvasóim vagytok (már ha van erre lehetőség), hogy képet kaphassak az olvasótáborról. Köszi!

Téliesítve

Nem is mentem volna Kisfaluba a múlt hét végén, ha nem értesültem volna úgy biztos forrásból, hogy jönni fog a Mikulás. Senki sem tudott a családból velem tartani, egyedül mentem, pontosabban az állataimmal. Erős is volt az elhatározásom, hogy Pörccel fogok valamerre egy nagyot járni. Erre pénteken nem volt esély a Mikulás-járás miatt, de szombaton mindenképpen el szerettem volna menni. Azonban már reggel voltak jelei annak, hogy a környékünkön vadászat folyik, akkor még csak hangban. Később aztán látványban is: a vadászok ellepték a falut, meg a környékbeli utakat.

Megkésett Mikulás

A Mikulásnak olyan sok teendője akadt idén Tyukodon, Velemben, Mezilesiben, Gorzanówban, Füleken, Korondon, Taivalkoskiban, és még számtalan helyen december 6-án, hogy Kisfaluba csak 7-én jutott el, akkor is csak késő délután. Indult volna korábban is, de akkor meg nem találta a ruháját, pedig az egyik krampusz segítségével három órán keresztül kereste. Végül pedig eszébe jutott: a ruhát tavaly odaadta a polgármesternek, de a polgármester nem volt otthon, akinél meg kulcs volt a hivatalhoz, szintén nem volt otthon. Így a krampusz elszaladt az angyalhoz, ahol gyorsan ittak ketten egy-egy zombit, majd elkezdték törni a fejüket, hogy honnan is lehetne így hirtelen a Mikulásnak ruhája.

Kakastejes leves

Arról már régebben meséltem, hogy abban az alföldi faluban (ma már város), ahol gyerekkoromban töltöttem a disznóvágásokat, a toros levest kolbásszal főzik. Ezt a hagyományt ha már egyszer meghonosítottam Kisfaluban, azóta is tartom, ezt már el is várják tőlem, mindenki várja a kolbászgombócokat. De ebben a faluban (ami ma már város) nem csak erről volt nevezetes a toros leves, hanem arról is, hogy kakastejes. Sőt, nem csak a toros leves az, hanem minden leves: nagynéném mindig azt mondta nekünk, gyerekeknek, meg később már az én gyerekeimnek is, hogy „Edd meg, mert ez a leves kakastejes!” De azt sosem értettük, hogy vajon mitől is kakastejes a leves, na nyilván nem a kakas „tejétől”. Aligha hinném, hogy ennek érdekében nagynéném bármikor is megfejte volna a kakast. Bár mivel most győzött rajtam a kíváncsiság, beütöttem a gugliba és azt találtam, hogy van, aki tényleg elhiszi :)

Majdnem négy nap

Hiába, hogy egy disznóvágás reggel kezdődik és aznap este be is fejeződik, mégis megállapítottuk: kis híján négy napig tart. Pénteken nagyon korán keltünk, hogy minél hamarabb Kisfaluba érhessünk. Sok dolog várt ránk már aznap is: először is be kellett fűteni a házat (10 fok volt bent az érkezésünkkor), majd elpakolni mindent, fölporszívózni, de még előtte a porszívó szétszakadt porzsákját megvarrni, hogy legyen is értelme a porzsáknak. Még jó, hogy időnként adódnak ilyen alkalmak, mint pl. a disznóvágás vagy egy nagy vendégjárás, mert ilyenkor szoktunk olyan rendet varázsolni a házban, hogy csak nézünk, hogy jé, így is lehet?