Tábor

Kinga ötéves kislánya, Rozi, finoman szólva is erősen el van kényeztetve, nem csak az anyukája, hanem a nagymamája, Ica által is. De szerencsére Kinga ezzel tisztában van és jól tűri, ha ezt az orra alá dörgölöm. Sőt, nem csak dörgölöm, hanem igyekszem tenni is ellene: ha együtt vagyunk, mindig rászólok, hogy ne kényeztesse azt a lányt! Egyszer pedig kijelentettem: a legjobb lenne, ha antikényeztető táborba jönnének hozzám egy hétre. Rozi ez ellen élénken tiltakozott, naná, sőt, kijelentette, hogy soha életében nem akar táborba menni. Mégis úgy alakult, hogy a pünkösdi hétvégén ez a tábor megkezdődött.

Az hogy van?

Van a blogspotnak saját statisztikája, aki itt blogol, biztos ismeri. Időnként megnézem alaposabban, mint most is. Nagyon érdekel „A forgalom forrása” című rész, hogy ki honnan jön ide. Mint általában, most a legtöbb idekattintás Piszkétől és Annamarie-tól jön, őket egyből követi a Google, leginkább „én kis falum” kulccsal, ki hitte volna. Viszont a Google után egyből egy olyan oldalt említ (ezen a héten 31 ideirányítással), amit nem ismertem, rákattintottam, és egy szexoldal! Nyilván nincs rajta semmi hivatkozás a blogom felé. Hogy van ez? Ilyen csúnyaságra adta a fejét a blogspot, hogy így irányít a szexoldalra? Vagy maga a szexoldal csinálja ezt? Ezt szorosan három olyan oldal követi, amelyek linkjében csak egy-egy szám tér el egymástól, ezek az oldalak viszont nem is léteznek (404). Mi van itt?

A kis bicebóca

Hiába tetszett az nekünk a múltkoriban annyira, hogy ott tölthettünk Kisfaluban két hetet, iskolás gyerekünket magára hagyva és hiába gondoltuk, hogy a nagy sikerre való tekintettel ezt megismételjük, és hiába, hogy az említett iskolás gyermekünk azt mondta, hogy tőle menjünk csak nyugodtan, mégiscsak ő köpött bele a levesünkbe. Holnap lesz már két hete, hogy egy kézilabda edzőmeccsen csúnyán megrándította a bokáját, annyira csúnyán, hogy erre még a sebészeten is azt mondták, hogy nagyon csúnya és rögtön fekvőgipszet is adtak rá. Akkor ez csak egy hétig tartó ideiglenesnek tűnt, de egy hét után meghosszabbították még egy hétre. A mindenféle gipsz pedig összesen hat hétig lesz rajta. Egy begipszelt gyermeket pedig csak nem hagyhatunk magára, főleg egy fekvőgipszeltet.

Kölnivíz

Már a múlt héten figyeltem, hogy az utcára ültetett kis szilvafáknak, amiket tavaly télen ültettünk, és nagyon szépen meglombosodtak azóta, az ágvégi levelei pödörödnek. Most pedig láttam rajtuk mindent: tetvet, hangyát, feltehetőleg molykukacokat. Valamit tenni kellett. Első lépésben szappanos vízre gondoltam, az tavaly nyáron nagyon bevált a nektarinfán.

Hajtakaró

Amikor elültettük a Szántóvetőtől kapott málna- és szőlőtöveket, meg kellett jelölni, hogy hol vannak. A málnákat személyesen Szántóvető metszette vissza egészen a földig, a szőlőket pedig eleve úgy kellett elültetni, hogy csak egy szem látsszon ki a földből. Nem volt elég karónk, így Lajosom az idén lemetszett gyümölcsfa ágakból vágott le karódarabokat. Már amikor ültettük a szőlőt, akkor gondoltam is, hogy ezek még milyen élő vesszők, lehet, hogy kihajtanak. És lám, a szőlő mellett látszik is, hogy hajt a karó. Hajtakaró.

Dézsa vü

Nem először nevelek parlagfű-palántát, de legalább sem annak idején, sem most nem direkt teszem. Nyilván akkor kerültek a paradicsom- és paprikapalánták mellé, amikor földdel töltöttem fel a tövüket, méghozzá jó, kisfalusi, Pasztyi-kertből való földdel. Valószínűleg akkor hoztam parlagfű-magot is. Néztem én, hogy néhány paprika mellett van kósza paradicsom is és ember legyen a talpán, aki apró palántakorukban meg tudja különböztetni a paradicsomot és a parlagfüvet. De csakúgy, mint tavalyelőtt, most is a parlagfű sokkal erőteljesebb fejlődésnek indult, mint a többiek és hamar kimutatta a foga fehérjét.

Tavaszrobbanás

A hosszan elhúzódó tél után várható volt, hogy ha végre beköszönt a tavasz, nagyot fog robbanni és ez így is történt. És nagyon szerencsések vagyunk, hogy a robbanás két hete alatt pont végig Kisfaluban tartózkodtunk, így végig tudtuk nézni az egészet.

Megfüstölve

Eltartott egy ideig, mire összeállt a füstölő. Az eredeti terv úgy szólt, hogy még itt, Pesten összeáll, úgy utazik le két hete vasárnap Kisfaluba, de ez nem jött össze. Tehát vasárnap a füstölőház vasai darabokban, a rávaló farostlemezek, a sóból csak aznap délelőtt kiszedett húsok, meg még sok egyéb dolog (pl. palánták) mellett mi és a két állatunk zsúfolódott be az autóba, így indultunk el azzal a tervvel, hogy egy hétig maradunk ott, de azt már tudjátok, hogy ebből szerencsésen kettő hét lett, de a két hét majdnem kellett is a füstölésre.

Nyugalom? Hol?

Múlt szerdán éppen lent voltam a wifinél a Faluházban, amikor jöttek ketten, hogy a polgármestert keresik. Eligazítottam őket, de még egy darabig elidőztek és a hölgy megjegyezte: milyen nyugalom van itt! Itt? Nyugalom? Amióta itt vagyunk, folyamatosan történik valami. Zajlik az élet rendesen. Hoztam magammal horgolást is, újságokat is, van könyvem is, de összesen egyszer vettem még a kezembe az egyik újságot és elolvastam benne két cikket. Semmi időm nincs másra, egyfolytában pörgünk.

Füstölög

Lajosom füstölög. A szó szoros és átvitt értelmében is. Füstölög azon, hogy nem jól füstölög.
Az utoljára feldolgozott disznóból félretett, azóta sóban forgó húsdarabokról már akkor tudtuk, hogy nagyon valószínű, hogy a szokásos füstölő bácsink már nem fogja elvállalni, ilyenkor ő már nem füstöl. Akitől a disznót vesszük, ő fölajánlotta, hogy megfüstöli, de Lajosom azt mondta: majd inkább ő! Neki is látott a kutakodásnak, anyagbeszerzésnek. Először is kreált egy füskészítő berendezést. Ehhez szüksége volt némi vasanyagra (az mindig van a háznál, komplett vastelep vagyunk), csövekre és egy akváriumba való levegőpumpára. A vasakat össze-vissza hegesztette, az aljára tett keményfa fűrészport, meggyújtotta, a keletkező füstöt pedig ezzel a levegőpumpával kifújatta a hegesztett vasra hegesztett csövön.

Ilyen volt – ilyen lett

Mondták is sokan, de magunktól is tudtuk, hogy a fa idővel sötétedik. Mégis megdöbbentő, hogy már 7 év alatt ekkora változás lett a födémben.

Kertindulás

Bár még korai kertindulásról beszélni, mert még egyáltalán nem indult meg a kert, legalábbis a vetemény. A fákról már a múltkor elmeséltem, hogy megmetszettük őket a március közepi télben. Aztán, mint tudjuk, a tél folytatódott április elejéig és az józan ésszel is várható volt, hogy ha egyszer netalán még idén is lesz tavasz, akkor a természet majd robbanásszerűen fogja utolérni magát. És mindenhonnan azt lehet hallani, hogy ha jön a nedves meleg, az majd milyen kedvező lesz a gombáknak, elsősorban a gyümölcsfákon a moníliának és idén a megszokottnál is sokkal fontosabb emiatt a lemosó permetezés. Amit mi sosem szoktunk. De idén nagyon megijedtem ettől és mindenképpen meg szerettem volna ejteni. Mivel volt is réz-oxikloridom, és múlt vasárnap végre eső sem esett, meg a szél is alig fújt, sikerült is ezt véghezvinni, aminek nagyon örülök.

Hangos zsongás

Most már nem halogattuk tovább, bár most is fölmerült ez a gondolat. Azt ígérték a jósok, hogy szombatra mér elkezd valamelyest melegedni az idő, lehet, hogy a hőmérséklet eléri akár a 10 fokot is, de legalább nem fog esni az eső, és elolvad a hó. Végül is megtartottuk a zsongást és jól tettük. Igaz, a növényültetős részt kihagytuk a hideg miatt, de így is volt tennivaló bőven, pedig ki sem mozdultunk a Ligetből. Szerszámokról mi magunk gondoskodtunk: mindenki vitt otthonról lapátot, gereblyét, lombsöprűt, talicskát, vasvillát, ki mit.

Téli tavaszi szünet

Most már talán tényleg végre úgy tűnik, mégiscsak egyszer idén is magához tér a tavasz, de én még el vagyok maradva a húsvéti beszámolóval. Húsvét, mint minden évben, is a tavaszi szünetbe esett, de az időjárás egyáltalán nem volt tavaszi. Nagypénteken indultunk útnak, de nagyon óvatosan, mert aznapra jósoltak esőt is, havat is, havas esőt is, ónos esőt is, vagyis semmi jót. Indulás előtt meghallgattuk a rádiót, ahol be is mondták, hogy a szokásos útvonalunkon nagyon lelassult a közlekedés, mert elakadtak a kamionok. A legrosszabbtól, az ónos esőtől tartva gyorsan eresztettem egy telefont Icáéknak, akik nagy mázlistán már előző nap megérkeztek, de Kisfaluban akkor éppen havas eső esett. Pár perc múlva aztán Ica visszahívott, hogy most meg nagy pelyhekben esik a hó. A történeti hűség kedvéért: aznap március 29. volt.

Dióhéj

Jaj, de el vagyok maradva. Kéne írnom a hétvégéről, a tavaszi szünetünkről. Erről a különös tavaszi szünetről, amikor hol csak fáztunk, hol áztunk is, ez utóbbit nem csak esőben, hanem hóban is. Meg kéne írnom a hősies nyusziról, aki télen is elhozta az ajándékait. Meg arról, hogy miket sütöttünk-főztünk, meg hogy de jó volt mégiscsak, a téli idő ellenére. De mentségemre szóljon, hogy kedden még Kisfaluban voltunk és holnap már ismét ott leszünk, mert most szombaton, akármi is esik az égből, már végre tényleg tavaszi zsongunk. A két ottlét között pedig csak a munka, pihenésképpen pedig a palánták tűzdelése. Majd írok a jövő héten. Remélem.